Nem véletlen, hogy a római jogot tekintjük mai jogrendszerünk alapjának. Az ókori rómaiaké volt annyira fejlett civilizáció, amelyben a polgárok egymáshoz való jogi viszonyait a maihoz hasonló módon kellett szabályozni. Mai jogunkban rengeteg olyan latin kifejezés maradt fenn, amit mind a mai napig alkalmazhatunk, sőt! Amelyeket mind a mai napig célszerű alkalmazni. Ilyen az a szabály is, hogy egy jogviszony kezdeténél figyeljünk oda nagyon, hogy elkerülhessük a későbbi időszak kárait.
Troplacsek úr úgy döntött, hogy vesz egy házat. Véletlenül, egy ismerősén keresztül ráakadt egy egészen pofás és egészen olcsó családi ingatlanra. Az eladóval egymás tenyerébe csaptak, majd elmentek egy ügyvédhez, hogy az készítse el a szerződést.
Minden szabályszerűen megtörtént. A szerződést aláírták, Troplacsek úr kifizetett vételár részként 15 millió forintot, és az eladóval abban maradtak, hogy másnap megejtik a birtokbaadást, majd kb. egy hónap múlva az eladó megkapja a vételárból még fennmaradt kb 5 millió forintot is. Másnap a kedves vevő oda is ment a házhoz, de az eladót nagy bajban találta, mert annak a sógora mégsem ért rá, nem hozta az utánfutót, így nem tudtak kipakolni az ingatlanból. Semmi vész, Troplacsek úr kapott egy kulcsot, hogy érezze, ez már az övé, aztán megbeszélték, hogy pár nap múlva találkoznak, amikorra az eladó már biztosan költözni tud. Sajnos akkor meg megbetegedett szegény eladó, így az a találkozó is kútba esett. Még két hasonló esemény történt, és lassan eltelt néhány hét.
Aztán Troplacsek úr kapott egy levelet az eladó ügyvédjétől. Ebben a kedves jogi képviselő leírja, hogy ügyfele meggondolta magát, mert felvilágosították, mennyire olcsón akarta elkótyavetyélni az ingatlanát. Ezért “felmondja” az adásvételi szerződést. Természetesen a vételár visszajár, dehát azt az eladó időközben már elköltötte, ezért részletekben tudja visszafizetni Troplacsek úrnak. Havi 20 ezer forintos részletekben (gyors fejszámolás: ez azt jelenti, hogy a 15 millió forintot valamivel több, mint 62 év alatt fizetné vissza).
Troplacsek úr majdnem szívinfarktust kapott a levéltől. Elrohant az adásvételi szerződést készítő ügyvédhez, de az széttárta a karját: mit tehet ő erről? Nem, nem adhatja be a tulajdonjog átruházó nyilatkozatot a földhivatalhoz, hiszen a vevő még tartozik 5 millió forinttal. De mint látszik, erre az eladó már nem is tart igényt, ezért a vevő tulajdonjogának bejegyzésére biztosan nem fog sor kerülni. És a 15 millió? Hát igen, az eladó vállalta, hogy visszafizeti…
Troplacsek úr elrohant az ingatlanhoz a kulcsokkal, de addigra természetesen már lecserélte a zárakat az eladó. Az ügybből per lett, és három évvel később, amikor a bíróság jogerősen megítélte Troplacsek úr részére, hogy visszajár neki a 15 millió forint kamatokkal együtt, azt csak óriási szerencsével tudta érvényesíteni. Így is egyezséget kellett kötnie, és megkapta a tőkét, egyetlen fillér kamat nélkül.
Pörgessük csak vissza az eseményeket egy kicsit? Troplacsek úr fizette az ügyvédet, aki az adásvételi szerződést készítette. Igen ám, de az az ügyvéd a szerződéskötés során mindkét fél érdekeit kellett, hogy képviselje, így nem szólt bele abba, hogyan állapodnak meg. Viszont ha Troplacsek úr nem sajnál egy tanácsadásnyi díjat egy másik ügyvéd kollégától, az biztosan felvilágosítja, hogy eszébe se jusson azelőtt kifizetni az ingatlan vételárának a háromnegyedét, mielőtt be nem költözik az ingatlanba.
Mindössze ennyin múlt. Egy órás ügyvédi munkadíjon. És megelőzhető lett volna három évnyi idegeskedés, pereskedés, és persze az ezekhez kapcsolódó pénzügyi veszteség is.
Szóval… óvakodj a kezdeteknél, kedves Olvasó, és ne sajnálj egy kevés befektetést azért, hogy a megkötött szerződésed egész élettartama alatt nyugodt maradhass.
Dr. Mező András Ügyvédi Iroda 